Buxus ( Buxus sempervirens L. )

Rendszertani besorolás

Leírás

A Buxus nemzetség 30 faja Nyugat-Európában, a Mediterráneumban, K-Ázsiában, az Antillákon és Kelet-Amerikában fordul elő, találhatunk közöttük évelő, örökzöld és lágyszárú növényeket, cserjéket és fákat is. A buxus név görög eredetű (pyxix-kemény). A nemzetség képviselőinek fosszíliái a franciaországi pliocén rétegekből és a Majna völgyéből ismertek, a B. sempervirens levéllenyomatai az Eifel-hegységi vulkáni tufában maradtak meg. A nemzetség sok faja ismert dísznövényként Európában, közülük a leggyakrabban alkalmazottak a B. sempervirens, B. macrophylla, B. microphylla fajok. A Buxus sempervirens Dél-Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos, örökzöld cserje. Fényben gazdag, nyílt erdők cserjeszintjében, lejtőkön, sziklafalakon is megtalálható, közepes vízigényű, árnyéktűrő növény. Vesszeinek keresztmetszete szögletes, kezdetben szőrözött, majd lecsupaszodó, keresztben átellenesen álló levelei hosszúkás tojásdadok vagy lándzsásak, kanalasodók, áprilisban nyíló virágai aprók, sárgászöldek. Termése gömbölyded, háromrekeszű tok, rekeszenként 2 fényes, tojásdad, fekete maggal. Szaporítása leggyakrabban félfás dugványról, ritkábban zöld dugványozással, bujtással történik. Magvetése nem elterjedt, mert nem minden évben köt termést, de spontán magoncai óvatos felszedésével és továbbnevelésével is nyerhetők új növények. A puszpáng alaknövények nevelése André La Notre, XIV. Lajos kertészeti felügyelőjének nevéhez fűződik. A barokk kertek nélkülözhetetlen növénye volt, melyből bonyolult rajzú sövényeket, labirintusokat, szolitereket alakítottak ki aprólékos munkával. Fája tömör, finom szerkezetű, faragványok, fúvós hangszerek készítésére alkalmazzák.

Természet- gyógyászati szerepe

Bár a puszpáng minden része mérgező, a kinin felfedezése előtt lázcsillapítóként hasznosították. Melius Herbáriumában (1578) gyógynövényként szerepel. A szerző a puszpáng gyökerét hasmenés, kígyómarás ellen ajánlja. Emellett szépségápolásra is alkalmasnak tartja: Az ember haját az levele, lúgban csinálván megfesti, gesztenyeszínűvé teszi. Varró (1942) a puszpáng gyógyhatásairól a következőket írja: levelének főzete hashajtó, lázellenes, izzasztó. Epezavarnál epekiválasztást fokozó; váltóláz gyógyszere. A szerző mindezek mellett kiemeli, hogy a növény kis adagban is erősen mérgező. A puszpáng kivonatát ma a homeopátiában alkalmazzák, igen nagy higításban.

Kozmetikai használata

A buxus levele a kozmetikai iparban bőrkondicionáló anyag.

Drog, hatóanyagok

Alkaloidok (ciklobuxin, buxin)
Illóolaj