Fűz ( Salix alba L. )

Rendszertani besorolás

Leírás

A fehér fűz hazánkban is honos, nagytermetű, lombhullató fa. Álló-és folyóvizek mentén, az időszakosan elöntött területeken is gyakran előfordul más, cserjetermetű fűzfajokkal és nyárakkal vegyesen. Hosszúkás, ezüstös leveleivel már messziről felismerhető, festői szépségű növény, melyet már a honfoglalás kora előtt is sokoldalúan hasznosítottak.
A magyar népi kultúra tárgyi emlékei közül fűzfavessző az alapanyaga a változatos alakú kasoknak, kosaraknak, halászati eszközöknek, gabonatárolóknak, fonott kerítéseknek és vesszőfalaknak. A fűz egész családoknak adott megélhetést, főként a finomabb munkára specializálódott kosárfonóknak, akik a házi, hántolatlan vesszőből kötött kosarakon túl hántolt és hasított vesszőből kötötték szép és tartós termékeiket. Fűzfavesszőből készült a fűzfabőgő és a fűzfasíp, a gyermekek hangadó játéka is
A fehér fűz levelét és kérgét gyógyhatása miatt hasznosították, ezen kívül gyűjtötték és ma is gyűjtik a kosárfonófűz (S. viminalis), a csigolyafűz (S. purpurea) és a törékeny fűz (S. fragilis) kérgét is.

Természet- gyógyászati szerepe

A fehér fűz kérge szaliciltartalmánál fogva gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatású, reuma ellenes teakeverékek, készítmények egyik komponense. Főzetét külsőleg is használják, fagysérülést szenvedett bőrfelületek borogatására.

Kozmetikai használata

A fehér fűz levele a kozmetikai iparban bőrkondicionáló anyagként hasznosított, hatóanyagai révén az irritált, kipirosodott bőrre nyugtató hatású, a gyulladásos folyamatokat visszaszorítja, cseranyag tartalma pórusösszehúzó.

Drog, hatóanyagok

Kéreg, levél (Salicis cortex, Salicis folium):
- Fenol-glikozidok: (szalicil)
- Aromás aldehidek
- Szerves savak
- Szalicil-alkohol
- Flavonoid-glikozidok, tanninok