Karitéfa ( Butyrospermum parkii Kotschy, Vitellaria paradoxa )

Rendszertani besorolás

Rend: Vajfafélék, szapotafafélék
Alcsalád: Ébenfafélék

Leírás

A vajfafélék családjának mintegy 800 képviselője főként a trópusi-szubtrópusi területeken fordul elő. Közös jellemzőjük, mely egyben a rend többi családjától is megkülönbözteti őket, a kaucsukszerű tejnedv kiválasztása a bél, a kéreg és a levél szöveteiben, valamint a felsőállású, rekeszes magház, melyben termőlevelenként 1 magkezdemény fejlődik. A terméseket főként emlősök terjesztik, például termésevő denevérek vagy a nyugat-afrikai fajok esetében az elefántok. A családban igen fontos gazdasági fajok fordulnak elő, melyeket értékes faanyaguk, tejnedvük vagy termésük miatt széles körben használnak fel termőhelyükön és a kereskedelem révén távoli földrészeken is.
Kemény, ellenálló faanyagot nyernek az észak-afrikai Mimulops schimperi fajból, melyet már az egyiptomi újbirodalom idején termesztettek. A délkelet-ázsiai és indonéziai Palaquium gutta (guttapercsafa) és a Payena leerii fajok kaucsukszerű, alacsony hőmérsékleten megkeményedő és forró vízben felpuhuló, formálhatóvá váló tejnedvét a fogtechnikában és szigetelőanyag-gyártásban hasznosítják. A nyugat-indiából származó, Dél-Amerikában termesztett Manikara bidentata (ballotafa) a megszilárdulva vulkanizálható balata nevű anyagot adja. Gyümölcséért termesztik a dél-amerikai zapotafát (Achras zapota), melynek megszilárduló tejnedvét már az aztékok rágógumiként használták. Fája szaponinban gazdag, a korhadásnak rendkívül ellenálló.
A vajfát növényi zsírban gazdag magvai miatt ősidők óta hasznosítják termőhelyén, Nyugat-Afrika szavanna övezetében. Ezt a 20-25 méter magasra növő, száraz évszakban lombhullató fát M. Mungo Park skót felfedező írta le először 1797-ben, Edinburgh-ben kiadott könyvében. A növény levelei hosszúkás lándzsa alakúak, nemezesen szőrözöttek, rövid, csöves pártájú virágában a nyolc csészelevél és nyolc porzó két körben helyezkedik el. Termése 5 cm átmérőjű húsos bogyó, melyben egy, fényes, barna színű, három centiméteres mag található. A tisztított magvak kb. 60-70 % vajszerű zsírt tartalmaznak, 100 kg friss termésből 4 kg karitévaj állítható elő. A zsiradék kinyerése időigényes folyamat. A leszedett termésekről a húsos termésfalat el kell távolítani, erre leggyakrabban a fermentálást alkalmazzák, mely természetes körülmények között, földbe ásott vermekben, vagy nagyobb edényekben, 3-4 hónap alatt zajlik le. A magvakat ezután vagy napon, vagy kemencében 2-4 nap alatt megszárítják A kemencében szárított magvakból nyert vaj jobb minőségű, alacsonyabb savszámú. A száraz magvakat összezúzzák, rostálják, majd a zúzalékot átválogatják. A magbelet vagy ebben a formában értékesítik az európai felhasználóknak, vagy helyben nyerik ki belőle az értékes zsiradékot. Amennyiben helyben dolgozzák fel, a magbelet megpörkölik, mozsarakban pépesítik, vízzel összekeverik, majd a zsír olvadásáig főzik. A folyadék tetejére felúszó zsírt leszedik, egy részét étkezési célra hasznosítják. A szürkésfehér színű vajat vízzel átgyúrják, többszöri mosással fehérítik. Ezek a műveletek még két napot vesznek igénybe. Az így kezelt karitévaj sokáig eláll, mivel a mosással kioldódnak az illó zsírsavak. Az előállítás során keletkezett dara szarvasmarhák takarmányozására alkalmas, a helyi lakosok vakolóanyagba is keverik. Eltüzelve fűtőanyagként, hamuját trágyaszerként, szappanfőzésnél lúgforrásként is hasznosítják. A karitévajat ma már főként ipari módszerekkel nyerik ki a termésekből, hogy kielégíthessék az európai és japán kozmetikai gyártók megnövekedett igényeit.

Természet- gyógyászati szerepe

A karitévaj az észak-afrikai lakosság táplálkozásában fontos szerepet játszik. Konzisztenciája, íze a kakaóvajéhoz hasonló, zsírsavösszetétele előnyös, mert túlnyomórészt egyszeresen és kétszeresen telítetlen zsírsavakat tartalmaz. Kevésbé hajlamos az oxidációra, mint a sertészsír, ami valószínűleg -tokoferol tartalmának köszönhető.

Kozmetikai használata

A karitévaj a kozmetikai iparban bőrkondicionáló anyag, lágyítószer. A karitévaj kivonata valamint el nem szappanosítható része lágyítószer. Hidratáló, bőrtápláló hatású, napozásnál segíti az egyenletes barnulást, megakadályozza a lehámlást, fahéjsav-tartalma véd a napsugárzás káros hatásaitól. Hideg, téli időjárásban alkalmazva, védőbevonatot alkotva táplálja és óvja az arcbőrt a kiszáradástól. A csecsemők érzékeny bőrét is ápolhatjuk vele, mivel segít megelőzni a gyakran kialakuló irritációkat.

Drog, hatóanyagok

-\tolajsav: 47,7 %
-\tsztearinsav: 41,9 %
-\tlinolsav: 7,2 %
-\tpalmitinsav
-\tarachinsav
-\tgadolajsav
-\t-tokoferol
-\tfahéjsav észter