Majoránna ( Majorana hortensis Mönch )

Rendszertani besorolás

Leírás

A majoránna géncentruma Délnyugat-Ázsia és Észak-Afrika, innen terjedt el a mediterrán térségen keresztül Közép-Európában is. Elterjedésében nagy szerepet játszottak a kolostorkertek, ugyanis a középkori parasztság körében főként a szerzetesek terjesztették a gyógyfüvek használatát, ismeretét. Lippay (1664) Posoni kert című művében a majoránnát a teleltetésre szoruló növények közé számítja, őshazájában ugyanis ez a növény évelő, míg a mi éghajlatunkon szabadföldön egyévesként termesztik.
A majoránna alacsony termetű (25-50 cm), elágazó szárú, aromás illatú lágy szárú növény. Levelei tojásdadok, szőrözöttek, kis, fehér vagy halvány rózsaszín, ajakos virágai álörvös álfüzért alkotnak. Termése négyes makkocska. Napfény-, meleg-és vízigényes, tápanyagban gazdag, jó szerkezetű talajokon termeszthető eredményesen. Igényessége miatt leginkább családi gazdaságokban foglalkoznak vele. Magyar fajtái az Uszodi tájfajta, az 1959-ben elismert Francia és a 2000-ben elismert Magyar.
A majoránna kedvelt fűszernövény, húsételek, burgonyás ételek gyakran használt ízesítője. A magyar népdalokban is gyakorta előfordul, mint virág, szerelmes legény vagy leány megfelelője.

Természet- gyógyászati szerepe

A majoránna szélhajtó, görcsoldó, gyulladáscsökkentő hatású gyógynövény, mely hatását ételekbe keverve, fűszerként is kifejti. Illóolaját gyulladáscsökkentő kenőcsök készítésénél, illatkompozíciókban is felhasználják.

Kozmetikai használata

A majoránna levele a kozmetikai iparban frissítő anyagként, erősítőszerként ismeretes, normalizálja a faggyúmirigyek működését. Illóolaja frissítő és elfedő anyag. Bakteriosztatikus, összehúzó, élénkítő hatású, más, hordozó olajba keverten használható.

Drog, hatóanyagok

Virágzó hajtás (Majoranae herba) és Illóolaj (Aetheroleum majorana):
- Illóolaj: 0,5-2,5 % (terpén-4-ol, gamma-terpinén, alfa-terpineol, cisz-szabinénhidrát)
- Cseranyagok (rozmaringsav)
- Keserűanyagok