Növény

Medveszőlő ( Arctostaphylos uva-ursi L. )

Medveszőlő
  • Medveszőlő
  • Medveszőlő

Rendszertani besorolás

Leírás

A medveszőlő az Északi-Kárpátokban mészkősziklákon, Skóciában, Finnországban savanyú erdei talajon gyakorta előforduló növény. Alacsony, terülő bokor, hajtásai kúszók, a virágos hajtásvég felálló. Levelei örökzöldek, bőrneműek, visszás tojásdadok, fényesek, csúcsuk tompa. Április-májusban nyíló virágai öttagúak, a 0,5 cm hosszú párta korsó alakú, zöldesfehér vagy pirosas, öt kihajló végű lepellevél alkotja. Az egyes virágok rövid, csüngő fürtvirágzatban csoportosulnak. Termése lisztes húsú, vörös színű, borsó nagyságú, csonthéjas bogyó. Fanyar kukojsza neve román eredetű, a kokojsza alacsony ribizli, egres, áfonya jelentéssel használatos. A fanyar jelző utal a levél kesernyés, kellemetlen ízére. Leveleit az egész vegetációs időben gyűjtik, 4 kg friss levélből állítható elő 1 kg száraz drog.

Természet- gyógyászati szerepe

A medveszőlő gyulladáscsökkentő, antibakteriális hatású gyógynövény a húgyúti betegségek kezelésében. A homeopátiában a friss, C-vitamint is tartalmazó leveleket használják fel.

Kozmetikai használata

A medveszőlő levele a kozmetikai iparban összehúzó és fehérítő anyag. A bőrre gyakorolt fehérítő hatásért az arbutin nevű hatóanyag felelős, mely egyrészt elszínteleníti a bőrben lévő melanociták által termelt melanint, másrészt gátolja a melanin képződését szabályozó tirozináz enzim működését.

Drog, hatóanyagok

- Fenolglikozidok: 5-15 % (arbutin, metilarbutin)
- Szabad hidrokinon: 0,5 %
- Tannin (cseranyag): 15-20 %
- Urzolsav, uvaol-alkohol: 0,4-0,75 %
- Illóolaj: 0,01-0,1 %
- Ásványi anyagok: 2-3 %