Paradicsom ( Lycopersicon esculentum L. )

Rendszertani besorolás

Leírás

A paradicsom őshazájában, Amerika trópusi részén évelő, hazánkban egyéves, többféle hasznosítási célra termesztett faj. A vad fajokat, mint a L. esculentum var. cerasiforme, L. pimpinellifolium, L. hirsutum, L. peruvianum stb. a rezisztencia nemesítésben használják fel, olyan veszélyes kórokozókkal és kártevőkkel szembeni ellenállóság fokozására, mint az alternária, szürkepenész, fuzárium, dohány mozaik vírus, fonálféreg, fehérlégy és takácsatka. A növény gyökérzete erőteljes, a helybe vetett palántáknál mélyre hatoló. Szára hengeres, majd idősebb korában bordázott, a fajták a szár szőrözöttségében, antociános színeződésében eltérnek egymástól. A szár lehet elfekvő, vagy felálló. A levél összetett, a fajták a levél osztottságában is különböznek. Az álfürtben álló sárga virágokban a portokok összenőve a bibe fölé emelkednek, így teszik lehetővé az önbeporzást. A paradicsom bogyótermésének tömege 20-300 g között változik, alakja lehet lapított, gömbölyded, vagy különböző mértékben megnyúlt. A termés színe piros, lilás, vagy sárga, de zöldessárga bogyójú paradicsomfajta is kapható. A főhajtás lezártsága tekintetében a kertészek megkülönböztetnek determinált, féldeterminált és folytonnövő fajtákat. A determinált fajtáknál a hatodik virágfürt zárja a főhajtás növekedését, a féldeterminált fajtáknál a főhajtást a nyolcadik vagy kilencedik virágfürt zárja, a mellékhajtások hajlamosak átvenni a főhajtás szerepét. A folytonnövő paradicsomok főhajtása korlátlanul növekedhet. Ezeket a fajtákat támrendszer mellett, rendszeres kötözéssel lehet nevelni.
A paradicsom spanyol közvetítéssel a 16. században került Európába, ahol először Spanyolországban, Portugáliában, Franciaországban és Itáliában terjedt el, majd a 17. században Magyarországon is megjelent. Eleinte dísznövényként tartották, lassan terjedt el zöldségféleként a kertekben. Csapó József, Új füves és virágos magyar kert című művében (1775) még így ír az általa szerelem almájának nevezett paradicsomról: Kertekben termesztik ez Eb-szőlő nemét. Á gyümöltsei akkorák mint egy baratzk, de szegeletesek és szép piros karmasin szinüek. Nem tanátsos ez Gyümöltsöket enni, mert az ember eszét meg-tsonkitják. Hazánkban a paradicsom termesztése nagyobb arányban a 19 század végén kezdődött Budapesten és környékén, Dunakeszin, Fóton, majd a feldolgozóipar erősödésével Kecskeméten, Nagykőrösön, Hatvanban is. Termőhelyein kialakultak jellemző tájfajtái Fóti, Jánoshalmai Lugas, Tápláni konzerv, Mátrafüredi, Dévaványai, Jándi, Újszilvási melyeket a tápiószelei Agrobotanikai Központ génforrás gyűjteményében ma is fenntartanak.

Természet- gyógyászati szerepe

A népi gyógyászatban a paradicsom szárított, leveles hajtásából ízületi gyulladás kezelésére szolgáló fürdőt készítettek. Felszeletelt bogyóját kelések érlelésére is használták. A nyers, érett paradicsom magas ásványi elem - és vitamintartalma miatt az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozásban is fontos szerepet tölt be. Segíti az emésztést, serkenti az immunrendszer működését, antioxidáns - és likopintartalmánál fogva daganatgátló hatású. Folsav-tartalma számottevő, így fogyasztása a kismamák részére is ajánlott.

Kozmetikai használata

A kozmetikai iparban a paradicsom minden részét hasznosítják előnyös tartalmi anyagai miatt. Így a teljes, terméses növényből készült kivonat bőrkondicionáló és összehúzó anyagként, a paradicsom kipréselt leve bőrkondicionáló anyagként, a magvakban található zsírosolaj pedig lágyító szerként szerepel a kozmetikai készítményekben. A paradicsom hidratálja, táplálja, likopin-és E-vitamin tartalma regenerálja a napsütésnek, szárító szél káros hatásainak kitett bőrt.

Drog, hatóanyagok

Fehérje: 1,0 g/100g
Zsír: 0,2 g/100g
Szénhidrátok: 4,0 g/100g
Rost: 1,73 g/100g
Oxálsav: 5 mg/100g
Ásványi anyagok (mg/100g)
- Foszfor: 30
- Kálcium: 9
- Kálium: 240
- Magnézium: 7
Vitaminok (mg/100g)
- Niacin: 0,5
- E: 0,5
- Karotin (likopin): 0,8
- C: 25
Vitaminok (g/100g)
- B1: 100
- B2: 60
- Folsav: 37
- Biotin: 2,4