Rendszertani besorolás
Leírás
A sarkantyúka Dél-Amerikából származó egynyári növény. Európába Bewerning hozta el Peruból, 1684-ben. Ezt megelőzően spanyol közvetítéssel jutott el az európai országokba, köztük hazánkba is a kisvirágú sarkantyúka (Tropeoleum minus), melyet már Lippay János is ismertet a Posoni kertben, ám ez nem terjedt el annyira a kertekben, mint a látványosabb T. majus. Dél-Amerikában a Tropaeolum nemzetség több faja is ismeretes, mint ehető gumót termő növény. A T. majus és minus levelét, savanyított éretlen termését is fogyasztották mustárolaj-tartalma miatt, friss salátákban ma is keverik virágával együtt.
A T. majus levelei jellegzetes, pajzs alakúak, a kúszó szárhoz hosszú levélnyéllel kapcsolódnak. Virágai magányosan nyílnak, élénk sárga vagy narancs színűek, sarkantyúsak. Termése részekre osztott, szivacsos tok. A magvak táplálószövet nélküliek, erukasavat tartalmaznak. A növény föld feletti részeiben mirozin sejtek és mustárolaj glikozidok találhatók.
A sarkantyúka a biokertészek egyik kedvelt védőnövénye, gyümölcsfák, cserjék tövébe ültetve virágai csalogatják a levéltetvekkel táplálkozó zengőlegyeket.
Természet- gyógyászati szerepe
A sarkantyúka által kiválasztott mustárolajglikozidok gyulladáscsökkentő, antibakteriális hatásúak. A növényből készített kivonatokat vesemedence, húgyhólyag és húgycsőgyulladás kezelésére javasolják.
Kozmetikai használata
A sarkantyúka virága, szára és levele a kozmetikai iparban erősítő és baktérium elleni szer. Gyulladáscsökkentő, keringésjavító, korpásodás elleni szer, hámló, viszkető bőr és fejbőr ápolására alkalmas kozmetikai készítmények hatóanyagaként.
Drog, hatóanyagok
Virágzó hajtás (Tropaeoli herba):
- Mustárolaj-glikozidok (tropelinozid)
- Illóolaj
- Vitaminok (C, E)
- Ásványi sók (K)
- Flavonoidok