Selyemkóró ( Asclepias syriaca L. )

Rendszertani besorolás

Rend: Selyemkórófélék
Alcsalád: Tárnicsvirágúak

Leírás

A selyemkórófélék családjába főként trópusi-szubtrópusi területeken honos cserjék, évelő lágyszárú növények és szukkulensek tartoznak. A családra a mérgező kardenolidok jelenléte és egy különleges hatóanyag, az Asclepiadaceae keserűanyag felhalmozása jellemző. Hazánkban két képviselője is honos, a száraz tölgyesekben élő méreggyilok, más néven vadpaprika (Vincetoxicum hirundinaria), mely egy vincetoxin nevű mérgező hatóanyagot tartalmaz, és a védett magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum). A selyemkóró észak-amerikai származású, Európába a 17. század első felében került be, mint dísz-és haszonnövény. Rosttartalma és gyapotszerű magszőrei, kaucsuktartalmú tejnedve miatt 1871-ben hazánkban is termeszteni kezdték ipari hasznosításra. Kardenolid vegyületei miatt gyógyszeripari felhasználására is kísérletek történtek. A selyemkóróhoz fűzött remények végül nem teljesedtek be, ugyanakkor a növény sikeresen elszaporodott az egész országban. Ma a selyemkóró, mint adventív gyomnövény ismert, melyet csupán a méhészek hasznosítanak, nektárjából a méhek értékes selyemfű mézet állítanak elő. A selyemkóró július-augusztusban díszlő hússzínű virágai ernyővirágzatot alkotnak, a virágok jó nektártermelők. A pollenek a portokokban csomókba tapadva találhatók, ezért a virágot látogató méhek nem tudják begyűjteni. A selyemkóró méz nem tartalmazza a virág pollenjét, így azonosítására a pollenanalízis módszere csak körülményesen, a vele egy időben virágzó növények pollenjét megfigyelve alkalmazható. Észak-Amerikában a selyemkórón egy méhcsalád 45-50 kg mézet tud termelni, hazánkban csupán 10-22 kilogrammot, ha az időjárás is kedvező. A selyemkóró méze világossárga színű, jellegzetes ízű és illatú, küllemre az akácmézzel összetéveszthető, de annál gyorsabban kristályosodik eltérő glükóz/fruktóz aránya miatt. Régebben az akácmézhez is keverték, ma már gyakrabban fajtamézként értékesítik, így a hazánkban megtermelt fajtamézek 1-3 százalékát a selyemkóró méz adja.

Természet- gyógyászati szerepe

Őshazájában a selyemkórót hánytató-hashajtó és köptető tulajdonságai miatt alkalmazták. Reuma, asztma, bronchitis és bőrfekélyek kezelésére, Új-Mexikóban az asszonyok tejtermelésük fokozására is használták.

Kozmetikai használata

A selyemkóró kozmetikai készítmények hatóanyagaként - bármely bőrtípusnál alkalmazva -flavonoidtartalmánál fogva szabadgyökfogó, regeneráló hatású.

Drog, hatóanyagok

Virágos hajtás
- Flavonoidok (rutin, klorogénsav, hiperozid)