Növény

Szaponária ( Saponaria officinalis L. )

Szaponária
  • Szaponária
  • Szaponária
  • Szaponária
  • Szaponária
  • Szaponária
  • Szaponária
  • Szaponária
  • Szaponária

Rendszertani besorolás

Leírás

A szappanfű a lovagkorban is ismert gyógynövény volt, már Melius Juhász Péter Herbáriumában (1578) is szerepelt. Lippay János Posoni kertjében (1664) a teleltetésre szoruló növények között írja le a szappanfüvet, Saponaria, teljes szappanvirág néven. A szappanfű évelő növény, hazánkban ártereken, parlagos, füves területeken gyakorta előfordul. Talajra nem igényes, de húsos gyökere nem tűri a talajforgatást, így szántóföldeken nem díszlik. Gyöktörzse kúszó, elágazó, barna színű, hajtása felálló, 30-70 cm magas. Hegyes, elliptikus levelei a száron keresztben átellenesen ülnek, öttagú halvány rózsaszínű vagy fehér virágai végálló álernyő virágzatban nyílnak. Júniustól szeptemberig virágzik, ekkor gyűjtik hajtásait, a két-három éves növények gyökerét elvirágzás után, szeptemberben ássák ki, ekkor a legkedvezőbb a szaponintartalma. A szappanfű nem csak gyógyhatása miatt volt kedvelt, de gyökerének vizes kivonatát finom textíliák, gyapjú és selyem mosására használták a háztartásokban és az iparban is. Az orvosi szappanfű teltvirágú és színes változatait dísznövényként telepítik a házikertekben, parkokban.

Természet- gyógyászati szerepe

Az orvosi szappanfű drogjait köptető, nyálkaoldó teakeverékek összeállításánál alkalmazzák. Főzetét bőrbajok, reuma, vérbaj, köszvény ellen is használták.

Kozmetikai használata

Az orvosi szappanfű gyökere és levele a kozmetikai iparban lemosó anyag. A növény szaponintartalma révén bőrpuhító, tisztító hatású, minden bőrtípus ápolására eredményesen alkalmazható.

Drog, hatóanyagok

Virágzó hajtás (Saponariae rubrae herba):
- Szaporubrin: 5 %
- Szaponin
- Zsírsav

Gyökér (Saponariae rubrae radix):
- Szaponinok: 5 %
- Kvillájasav
- Szénhidrátok, cukrok
- Zsír