Szójalecitin ( Glycine soya L. )

Rendszertani besorolás

Leírás

A termesztett szója egyéves, lágyszárú növényfaj. Gyökérzete főgyökér rendszer, melynek oldalgyökerein telepednek meg a nitrogéngyűjtő Rhizobium japonicum baktériumok telepei. Szára fásodó dudvaszár, levelei hármasan összetettek, szórt állásúak. Virágzata fürt, melyet kis, fehéres vagy lilás színű, pillangós virágok alkotnak. Termése1-3 vagy 4 magvú hüvely, a magok mérete, színe, alakja fajtabélyeg. Hajtása 20-160 cm magasságot ér el. A szója elsődleges géncentruma Északkelet-Kína és Mandzsúria, ahol a kutatások szerint már i.e. 2800-ban termesztésbe vonták, majd innen terjedt el Koreában, Tajvanban és Japánban is, ahol szintén a mindennapi étkezések része lett. A 19. században ismerték meg Európában és Amerikában is, ahol nagyon gyorsan elterjedt, mint táplálék- és takarmánynövény. Az USA-ban ma már a világ szójatermelésének több mint felét állítják elő, és az új fajták nemesítésében is élen járnak. Magyarországon a szója honosítására, nemesítésére irányuló kísérletek az 1870-es években elkezdődtek, az 1873-as bécsi Világkiállításon már bemutattak a Magyaróvári Akadémián termesztett növényeket. A két világháború között ismét előtérbe került a szója nemesítésének kérdése, majd a II. világháborút követő időszakban Nyugat-Magyarországon nagyobb arányban kezdtek termesztésébe a növekvő igények kiszolgálása érdekében. A hetvenes évektől eltelt időszakban sikerült a szója hektáronkénti termésátlagát az észak-amerikai átlagokhoz közelíteni, azaz megközelítőleg 2 tonna terméshozamot elérni. A szója hazánkban a hegyvidékek kivételével mindenhol termeszthető, ahol az évi 2200-2500°C hőösszeg-igény kielégíthető. Vízigényes, ezért termesztése öntözött körülmények között biztonságosabb. Mélyre hatoló, nagy szívóerejű gyökereivel a talaj víztartalmát jól hasznosítja, ám emiatt nehezebb a vetésforgóban elhelyezni, mint a hazai, kisebb vízfelhasználású pillangós növényeket. Talajban nem válogatós, de a tápanyagban szegény, laza homoktalajokon, szikeseken nem gazdaságos a termesztése. Termesztésében érdekesség, hogy vetés előtt magvait Rhizobium japonicum baktériumokat tartalmazó oltóanyaggal kezelik, különösen olyan területeken, ahol szóját még nem termesztettek.

Természet- gyógyászati szerepe

A szójabab kedvező aminosav összetétele, ásványi anyag tartalma, vitamintartalma, telítetlen zsírsavakban, ubikinonban gazdag olaja miatt évezredek óta része a keleti emberek táplálkozásának. A mai vegán és lakto-vegetáriánus étkezési szabályokat folytatók sem nélkülözhetik a szóját, ha a kiegyensúlyozott tápanyag ellátottságra törekednek étrendjük összeállításakor.

Kozmetikai használata

A szójababot a kozmetikai ipar sokrétűen hasznosítja. Felhasználják a szójafehérjét hidrolizátum formájában és fermentálva is, olaját, magjának kivonatát, finomra őrölt lisztjét, csírájának és rügyének kivonatát. A szójalecitin kémiailag nagy foszfortartalmú lipid, természetes felületaktív anyag. A szójaolaj finomításakor visszamaradó üledékből nyerik ki, majd az élelmiszeripar, kozmetikai ipar és gyógyszeripar hasznosítja, mint emulgeáló szert és bőrlipid pótlására szolgáló komponenst, mely hozzájárul a száraz, igénybe vett bőr természetes zsíranyagcseréjének normalizálásához.

Drog, hatóanyagok

Mag
Beltartalmi anyagok (g/100g)
- Nyersfehérje: 36,8 - 41,0
- Szénhidrátok: 14,7 -18,3
- Szacharóz: 3,3 - 9,9
- Sztachióz: 3,2
- Raffinóz: 1,1
- Olaj: 18,0 - 22,0
- Ásványi anyagok (Ca, P, Fe, Zn, I, Mn, cu, Co, Pb)
- Vitaminok: (thiamin, riboflavin, niacin, piridoxin, biotin, pantoténsav, folsav, inositok, kolin, karotin, E, K)
- Fitinsav: 1,2

Szójaolaj
Összetétel (%)
- Zsírsavak
-- Miristinsav: 3
-- Palmitinsav: 7-11
-- Sztearinsav: 2-6
-- Olajsav: 22-34
-- Linolsav: 50-60
-- Linolénsav: 2-11
-- Arachidonsav: 2
-Lecitin: 2-3
-Ubikinon (Q10 koenzim): 9,2 mg/100g