Növény

Torma ( Armoracia lapathifolia Usteri )

Torma

Rendszertani besorolás

Leírás

A torma DK-Európából és Ny-Ázsiából származó évelő, lágy szárú növény, melyet hazánkban a honfoglaló magyarság már ismert és használt. Termesztését Németország területén kezdték el a 15. században. Magyarországon, Debrecen környékén a 17. században már jelentős mennyiséget termeltek meg csípős gyökereiből. A 19. században kezdődött el a torma nagyüzemi termesztése, ezzel együtt kialakultak termesztő körzetei, Makó és környéke, Debrecen és környéke, Győr és környéke, valamint Vác és környéke. Melius Péter Herbáriumában (1578) a gyógynövények között sorolja fel a tormát, De Nasturtio - Embernek orra tekerő néven. Lippay, Posoni kert című művében (1664-1667), a veteményes kert terményeinek, a céklának és káposztának savanyítással, sózással történő tartósításához szükséges fűszernövények közé helyezi a tormát. A szerző egyebek között a tűzre vetett torma füstjét ajánlja a kígyók elűzésére, melyek a hiedelem szerint mérgezővé változtatnak bizonyos növényeket és a mogyoróbokrok gyökerei között telelve, ártanak azoknak. Nadányi, Kerti dolgoknak leírása című (1669) munkájában emésztést segítő fűszerként ajánlja több zöldségnövény vértő, spenót, kerti laboda - fogyasztása mellé. A reszelt, ecettel szelídített torma ma a zsíros húsfélék leggyakoribb kísérője a húsvéti ünnepek alatt, és ahogy évszázadokkal ezelőtt, úgy ma is a zöldségsavanyításnál hasznosítjuk tartósító, antimikrobilális hatását.
A torma legjobb árufajtáinak orsógyökere függőleges, sima, erőteljesen vastagodó. Tőlevelei ép szélűek, vagy karéjosak, hosszú nyelűek, szárlevelei rövid nyelűek, vagy ülők. Virágzata összetett sátor, melyet négytagú, fehér virágok alkotnak. Termése becő, ritkán köt magot, magvai aprók, gömbölyűek. A torma hőigénye, fényigénye nem kiemelkedő, félárnyékban is termeszthető, a gyökér a téli fagyokban sem károsodik. Víz-és tápanyagigényes, de a közvetlen istállótrágyázástól gyökerei bebarnulhatnak, ezért trágyázott elővetemény után, kapás kultúra előtt, egyévesként termesztik. Kedveli a laza, jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag öntéstalajokat. Házikertekben fejdugványokkal, üzemi méretekben gyökérdugványokkal szaporítják, melyeket az őszi betakarítás alkalmával, a kiszedett torma talpgyökereiből készítenek. A torma a biokertekben, gyümölcsösben védő szerepet is betölt, frissen szedett leveleinek forrázatát monília ellen alkalmazhatjuk, kipréselt levét higítva vetőmag csávázására használhatjuk a palántadőlés megelőzésének érdekében.

Természet- gyógyászati szerepe

A torma a 16. században, mint gyógynövény vált ismertté. Vízhajtó, hashajtó, máj,- epe és vesetisztító hatása miatt alkalmazták. Mézes vízben főzve, felső légúti megbetegedés esetén hurutoldó, váladék kiürülését segítő szerként használták. Kipréselt levével varas fejbőrt, duzzanatot, kelevényt ápoltak, a pépesített gyökérrel fogfájást gyógyítottak.

A torma kedvező tulajdonságait fertőtlenítő, szabadgyök-fogó hatású hatóanyagainak köszönhetjük. Légúti megbetegedések, vírusfertőzés, gyomor-és emésztési panaszok esetén, húgyúti fertőzésre adható, külsőleg reumatikus és izomfájdalmak, idegzsába esetén alkalmazható.

Kozmetikai használata

A torma gyökere antimikrobiális, antioxidáns hatású, a kozmetikai iparban erősítőszer, fehérítő anyag, hajszeszek, fejbőrápoló készítmények előállítására is felhasználják. A bőr halványítását célzó kozmetikai készítményekben, májfoltos, szeplős bőr kezelésénél alkalmazható több más, hasonló hatású gyógynövénnyel együtt.

Drog, hatóanyagok

Tormagyökér:

Fehérje: 2,7 g/100g
Zsír: 0,4 g/100g
Szénhidrát: 15,9 g/100g
Ásványi anyagok (mg/100g)
- Cink: 0,10
- Mangán: 0,16
- Réz: 0,09
Élelmi rost: 10,73 g/100g
Flavonoidok (mg/100g)
- Kvercetin: 5,7
- Kempferol: 25,7
- Luteolin: 9,0
Mustárolaj
Mustárolaj-glikozidok (glukonasztucin, szinirin)
C-vitamin
Aminosavak
Mirozin enzim