Vadgesztenye ( Aesculus hippocastanum L. )

Rendszertani besorolás

Leírás

A vadgesztenye balkáni, elő-ázsiai származású, nagyobb kertekben, parkokban gyakran ültetett díszfa. Idős korában a 30 méteres magasságot is eléri, szabad állásban impozáns látványt nyújt boltozatos koronájával. Kérge szürkésfekete, tenyeresen összetett levelei 5-7 levélkéből állnak, melyek 20 cm-t meghaladó hosszúságúak, felső harmadukban szélesedők. Feltűnő, 20-30 cm-es bugavirágzatai fehér, a pártatorokban pirosló virágokból állnak. Termése felnyíló, tüskés héjú tok, melyben 1-2 darab, sima, vastag héjú, feltűnő szürke köldökfoltos, fényes, barna mag található. Drogként érés után kihulló csupasz magját, virágzás után az ép leveleit, valamint kora tavasszal fiatal ágainak kérgét gyűjtik.
Első leírása Pietro Andrea Matteolo (1500-1577) sienai orvos és botanikus tollából származik, Közép-Európában Carolus Clusius (1526-1609) révén ismerték meg, aki a bécsi egyetem rektorának kertjében elültette az isztambuli követek által küldött vadgesztenye magot. A magból fa fejlődött, mely virágaival elkápráztatta a bécsieket. Az új növény hazánkat is meghódította, sétányok, városi parkok főszereplője lett. Sajnos az utóbbi években egy veszélyes kártevő, a vadgesztenye aknázómoly (Cameraria ohridella) károsítja mindenki által láthatóan a fák leveleit. A vadgesztenye-aknázómoly hazánkban először 1993-ban jelent meg, de már a következő években komoly kártételt okozott. Három generációja a lombkorona különböző szintjeit károsítja, a roncsolódott levélzet asszimiláló felülete lecsökken, korai levélbarnulás és lombhullás következik be. A több éven át ismétlődő károsítás a fák legyengüléséhez, a korona redukálódásához vezet. A hernyó a lehullott levelek bőrszövete alá rágott aknákban telel át. A védekezés rendkívül nehéz, hiszen a vadgesztenyefák leginkább sűrűn lakott területen, elszórtan, vagy nagyobb teljesítményű permetezőgéppel nehezen megközelíthető helyeken találhatók, az idős példányok mérete sem könnyíti meg a növényvédő szakemberek feladatát.
A vadgesztenye több rokonát is megtaláljuk a díszkertekben, így a piros virágú, közepes termetű hússzínű vadgesztenyét, az észak-amerikai sárga vadgesztenyét, a nagyobb cserje méretű pirosló vadgesztenyét, és a kiskertekben is szép díszt adó, alacsony, cserjés vadgesztenyét.

Természet- gyógyászati szerepe

A természetgyógyászat a vadgesztenyefa levelét, kérgét és termését is hasznosítja. A levélből és termésből előállított termékek az értágulatok okozta ödémás duzzanatok, trombózis, lábszárfekély kezelésére alkalmazhatók. A népgyógyászatban a termést aranyér, végbélrepedés, reumatikus fájdalom esetén is felhasználták, a megreszelt magot főzve vagy alkoholba áztatva gyomorfájdalom csökkentésére, megpörkölve hasmenés elleni szerként adták. A kérget lázcsillapításra, gyomorerősítésre, kelések és bőrbántalmak kezelésére alkalmazták.

Kozmetikai használata

A kozmetikai iparban a vadgesztenye kivonata és a fa kéregkivonata erősítőszer, összehúzó anyag, a kéreg kivonata ezen felül bőrkondicionáló anyag. A magból kivont eszkulin hatóanyagot több évtizede használják fényvédő krémekben. Kozmetikai készítményekben a vadgesztenye visszértágulat elleni, keringésfokozó hatását is kamatoztatják.

Drog, hatóanyagok

Mag (Hippocastani semen)

- Szaponin: 3-18 % (eszcin)
- Kumarin-származékok (eszkulin)
- Cseranyagok
- Flavonoid-glikozidok
- Keményítő: 60-70 %