Vöröshagyma ( Allium cepa L. )

Rendszertani besorolás

Leírás

A vöröshagyma Közép-és Délnyugat-Ázsiából származó, több ezer éve termesztett évelő növény. Minden kontinensen megtalálható, de a legnagyobb termőterületekkel Ázsia és Európa rendelkezik. Európában a Római Birodalom közvetítésével terjedt el, hazánkban a középkor kezdetétől folyamatosan termesztik. Első írásos emléke Lippay János Posoni kert (1664-1667) című művében található, melyben a szerző a vakondok elűzésére szolgáló praktikák között említi a vöröshagyma földbe, vakondtúrásba helyezését.
A 18. század végétől már jelentős mennyiségű vöröshagymát termesztenek Makón, ahol a 19. századra kialakul speciális termesztéstechnológiája, és a ma is kiváló beltartalmi értékekkel bíró tájfajtája. Az első évben elvetett hagymamagból őszre kisméretű dughagymák fejlődnek, melyet a termesztők felszednek, utóérlelnek majd méret szerint szétválogatnak. A makói hagymatermesztők a dughagymák 1-2 hónapig tartó hőkezelésével érik el, hogy a következő évben a hagyma ne fejlesszen virágzati szárat, mely értéktelenné tenné a terméket. A korszerű berendezések használata előtt ezt a műveletet a búbos kemence fölé helyezett rács segítségével végezték el. Tavasszal a dughagymákat tisztítják, csávázzák majd elvetik a gondosan megművelt, morzsalékos szerkezetű termőföldbe. A vöröshagyma levelei csövesek, tőállóak, felületük többé-kevésbé viaszos. Gyökerei a hagymatönk alján helyezkednek el, leginkább a talaj felső 10-30 centiméteres rétegét hálózzák be. A száraz, kora őszi időszakban a vöröshagyma beérik, visszahúzódik, ekkor kerül sor a betakarításra. A betakarítás két menetben történik, először a hagymát rendre szedik, majd néhány napos szárítás után a rendről felszedik, egy részét kézzel vagy géppel tisztítják, osztályozzák majd zsákokba csomagolva értékesítik, más részét betárolják, későbbi értékesítés céljára. A magtermesztésre kifejlett, 40-80 gramm súlyú anyahagymákat alkalmaznak, melyeket szín, egészségi állapot és alak szerint szelektálnak. A hagymalevelek hónaljából fejlődnek a növény magszárai, fajtánként és a hagyma mérete szerint változó számban. Az üreges magszár tetején ül a hagyma fejecskeszerű ernyővirágzata, melyet 200-500 apró virág alkot. A fiatal virágzatot világoszöld, csúcsos hegyű fellevél borítja, mely a virágzás előtt felreped. A vöröshagyma termése háromrekeszű tok, melyben 1-2 fekete színű mag látható. Érdekesség a vöröshagyma egy változata az Allium cepa var. bulbiferum, mely a virágzatban termések helyett kis léghagymákat fejleszt.
A makói vöröshagyma változatait az 1935-ben megrendezett hagymakiállításon különítették el egymástól, így leírták az Erdei-féle és a Rozsnyai- féle vöröshagymák tulajdonságait. A hagymanemesítés a makói tájfajta előnyös tulajdonságainak megőrzésére, a minőséget rontó tényezők (betegségekre való fogékonyság, felmagzási hajlam) kiküszöbölésére irányultak, így alakult ki négy makói vöröshagyma fajta: Makó 104 (1979), Makói bronz (1980), Makói fehér (1985), Makói CR (1985).
A makói vöröshagyma termesztési tájkörzet mellett belföldi fogyasztásra termelnek vöröshagymát Fertődön, a Szigetközben, valamint Dombrád, Derecske és Gyula környékén.

Természet- gyógyászati szerepe

A magyar konyhaművészetben nélkülözhetetlen vöröshagyma fűszerként emésztést serkentő és vizelethajtó hatású. A tejben főtt hagymát gyermekeknek adták, bélférgesség ellen. Mézzel, rozmaringgal főzve vízhajtó szert készítettek belőle, de szemkötőhártya-gyulladásra is használták tejjel és mézzel megfőzve. Köhögésre, torokgyulladásra mézzel vagy cukorral készítettek belőle szirupot, pirítva sebekre, kelésekre adták tisztító, érlelő hatása miatt. Aprítva, alkoholba vagy pálinkába keverve, több napig érlelve, hajnövesztő szert állítottak elő belőle, melyet a fejbőr bedörzsölésére használtak. Fagyások gyógyítására a besózott hagyma által eresztett levet alkalmazták. Nedvét fülfájásnál, fülzúgásnál a hallójáratba csepegtették. Ma is elismerik a vöröshagyma kedvező élettani hatásait, vitamin-és ásványi anyag valamint flavonoid tartalmának, antibiotikus hatású illóolajának köszönhető egészségvédő tulajdonságait. A vöröshagyma a fokhagymával együtt, kéntartalmú szerves vegyületei miatt a daganatmegelőző táplálékok között szerepel.

Kozmetikai használata

A kozmetikai iparban a vöröshagyma hagymagumójából nyert kivonat korpásodás elleni hatóanyag. Nyugtató, fertőtlenítő, keringésfokozó hatása miatt a hámló, viszkető fejbőr kezelésénél alkalmazhatjuk.

Drog, hatóanyagok

Hagymagumó (Alii cepae bulbus)

Fehérje: 1,2 g/100g
Zsír: 0,1 g/100g
Szénhidrát: 8,3 g/100g
Élelmi rost: 2,05 g/100g
Ásványi anyagok (mg/100g)
- Foszfor: 48
- Kalcium: 30
- Kálium: 180
- Magnézium: 9
- Nátrium: 6
- Cink: 0,175
- Mangán: 0,101
- Réz: 0,065
- Vas: 0,4
Vitaminok (mg/100g)
- Niacin: 1,2
- Pantoténsav: 0,05
- B6: 0,41
- Karotin: 0,03
- C: 10
- E: 0,2
Vitaminok (g/100g)
- B1: 80
- B2. 30
- Biotin: 3
- Folsav: 6,4
Flavonoidok (mg/100g)
- Kvercetin: 121,5
- Kempferol: 2,6
Szulfidok (propánthiál-S-oxid)
Illóolaj (rodán)
Szerves savak (kelidonsav, foszforsav)