Zsurló ( Equisetum arvense L. )

Rendszertani besorolás

Leírás

A mezei zsurló a harasztok törzsébe, zsurlók osztályába tartozó növény. A zsurlók osztályában a devon és karbon időszakban fás szárú liánok és a mai kőszénkészletet adó óriásfák éltek, mai képviselőik lágyszárúak. Ebben az osztályban alakultak ki először gyűrűbe rendezett szállítónyalábok és kambium. A zsurlók rendjébe ma egy család tartozik, mely Európában 10, Magyarországon 8 fajjal képviselteti magát. A zsurlófélék tág tűrésű növények, a trópusokon és a tundrákon egyaránt megtalálhatók, mocsaras és száraz termőhelyeken is tenyésznek. Közös jellemzőik a rizómás gyökérzet, az ízelt, bordás, barázdált szár, örvös elágazás, apró, pikkelyes levelek. Sporofillumos füzérük magányosan helyezkedik el a főhajtás csúcsán. Spóráikon szalagszerű nyúlványok találhatók, melyek nedves körülmények között a spóra testére feltekerednek, száraz környezetben kiterülnek, így segítve repítőkészülékként a spóra terjedését. A zsurlókat meddő és termő hajtásaik egymáshoz viszonyított kialakulásának szempontjából csoportokba sorolják. A mezei zsurló az alakváltozással fejlődő zsurlók közé tartozik. Kora tavasszal halványbarna, termő hajtásai fejlődnek, mely spóraérés után elpusztul. Ezután hajtanak ki a rizómából zöld, meddő hajtásai, melyek a fitoterápiában ismert drogot adják. A mezei zsurló meddő hajtása könnyen összetéveszthető a mérgező palusztrin alkaloidot tartalmazó mocsári zsurlóval. Ez utóbbi az alakváltozással fejlődő zsurlók csoportjába tartozik, tavasszal rizómájából zöld, fotoszintetizáló hajtás jelenik meg, melynek csúcsán júniusban tompa végű sporofillumos füzér fejlődik. A mezei zsurló népi nevei alakjára, felhasználására is utalnak. Már az ókorban is ón-és ólomedények tisztítására, fényesítésére használták, erre utal sikár, mosófű, ólomsimító, ónfű elnevezése. Drótszerű, merev száráról kapta a cindrót nevet, zöld hajtásának alakjáról a lófarkfű, orsó formájú spóratartó füzéréről a bábarokka, bábaguzsaly, békarokka elnevezéseket.

Természet- gyógyászati szerepe

A népi gyógyászatban is régóta használt mezei zsurló vízhajtó hatását kísérleti úton is igazolták. Főzete húgyhólyaggyulladás, vesekő, köszvény, valamint sérülések kiváltotta ödéma esetén fogyasztható, fürdő és borogatás formájában ízületi bántalmak kezelésére használható. Szív-és veseelégtelenségben szenvedőknek fogyasztása nem ajánlott.

Kozmetikai használata

A mezei zsurló meddő hajtását a kozmetikai ipar is sokoldalúan hasznosítja. Szára és levele lágyító-, csillapító-, erősítő szer, összehúzó anyag. A zsurló kovasavtartalmának köszönhetően szarukoptató, összehúzó, lágyító, flavonoidjai révén regeneráló hatású, bármely bőrtípus ápolására alkalmas gyógynövény.